A Bánki-tó partján METTRIN néven nyílt nemrég egy új kulturális helyszín, amely helyet adott Balázs Zoltán Margaret Atwood Penelopé történetét újramondó kisregénye alapján készült színi előadásnak, mely korábban egy rózsadombi lakás tágas nappalijában, majd a Gyulai Várszínház intim kamaratermében volt látható és hallható. A mindössze egy óráig tartó előadás Balázs Zoltán görögtűzhöz hasonlítható rendezői eszköztárának minden elemével rendelkezik. Pazar színek, jól megválasztott zenék, villódzó fények, s nem utolsó sorban elképesztően jól játszó színésznők töltik ki a játékidőt, egy pillanatra sem hagyva magára a nézőt, akinek szemei és fülei issza az érzéki ingereket, melyek kaput nyitnak az érzékfelettihez.

Három színésznő, Orbán Nelli, Varga Gabriella és Bajkó Edina mint női Laokoón csoport áll, ül, vonaglik a kis színpadon, testük egymás mellett, de lelkük egymás ellen. Újra mondják az Odüsszeiából jól ismert történetet, a végéről kezdve és oda visszaérkezve. Mivel a METTRIN Budapesttől messze van, a színházjegy mellé jegyet kell venni a helyszínre szállító buszra is, ahol az utasokat a kiváló klasszika-filológus, Karsai György várja, aki az oda-és visszaúton beavat a történet részleteibe, felkészít a színpadon várható jelekre, melyek megfejtésébe is beavat. Ezáltal a darab szövegében tárolt hatalmas ismeretanyag transzparenssé válik, a hallott mondatok beágyazódnak az újramondott mítosz által kinyitott élelmezési térbe, megsokszorozva az előadás hatását.

Atwood 2005-ben írta meg regényét, amelyben női szemmel néz körbe a híres-hirhedt férj visszatérésének vér és ondó áztatta helyszínén. A pompa és a káprázat Balázs színpadán csak látszat, mely mögül minduntalan előtörnek az emberi lélek legmélyéből támadó sötét indulatok, dühök, irigységek. Az okos Penelope nem tudja megbocsátani a sorsnak, hogy Heléna nála szebb és híresebb, miközben Heléna nem érti, hogy unokanővérének mi a baja vele. A szolgáló lányokra halál vár.

Karsai György már a buszon felhívta a figyelmet arra, hogy Atwood verzióját egy hontalanságba taszított magyar író, Márai Sándor korábban már megírta. Márai regénye ugyan magyarul jelent meg, de német fordításban Atwood olvashatta. Odüsszeusz mindkét verzióban kiábrándítóan kisszerű, szex-és pénzéhes figura, akit önmagán kívül senki és semmi nem érdekel. Márai huszadik század közepén zseniálisan megsejtette, hogy a század végére az emberi színjáték két főszereplője helyet cserél. Atwood már kész tényként konstatálja a szerepcserét, melyben a férfiaknak csak annyi hely jut, amennyit a velük játszadozó nők meghagynak számukra.

Új világ született, mely nemcsak a jelent, hanem, mint Atwood darabja mutatja, a múltat is megváltoztatja.

Csepeli György, Criticai Lapok, 2025